gyülekezet
gyülekezet [e-ë-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (választékos) Összegyűlt személyek összessége, együttese; társaság. Kedves ismerősök gyülekezete. Kiváló tudósok gyülekezete. Első, ki a sort megkezdé, egy kedves leányka volt … Talán egyetlen az egész gyülekezetben, ki a játékot, játéknak vevé. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies, költői) Gyűlés, tanácskozó testület. Az akadályok, melyek gyülekezeteinket tizenhat évig gátolták, elháríttattak. (Eötvös József) Föl kéne szabadulni már, S a hozzáértő, dolgozó | nép okos gyülekezetében | hányni-vetni meg száz bajunk. (József Attila)
2. (vallásügy) <Protestánsoknál> isentiszteletre összegyűlt személyek összessége. Sokat imádkoztunk már érte a gyülekezetben … (Jókai Mór) || a. (vallásügy) <Protestánsoknál> az egyházközség tagjainak összessége. A gyülekezet új lelkipásztort választott. Bartha Miklós … hivassék fel eklézsiakövetésre s ha ezt illő formában meg nem teszi, zárassék ki minden református gyülekezetből. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): gyülekezetbontás.
gyülekezeti; gyülekezetű.
