gyullad
gyullad tárgyatlan ige -tam, -t v. (ritka) -ott, -jon, (tájszó v. régies) gyúlad
1. (Lángra) gyullad: tüzet fog, égni kezd; meggyullad. A nedves fa nehezen gyullad. Soká dörzsölve asszu fa is gyúlad. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Vmire gyullad vki v. (költői) vmi gyullad vkiben vhol: vmely heves érzelem, indulat, vágy hirtelen feltámad vkiben. Haragra, szerelemre gyullad. Bennem harag gyuladt. (Petőfi Sándor) De már erre méregre gyulladt Csomák Gergely. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) (Hirtelen) gyúl (1b), felgyúl. Agyában, elméjében, lelkében világosság gyullad.
4. (irodalmi nyelvben, régies) Vörösre, pirosra gyullad: arc, arc része hirtelen piros, vörös színt ölt. Koponyája izzott … Füle pirosra gyulladt. (Kosztolányi Dezső)
5. (ritka) <Testrész, seb> gyulladásba (2) jön; tüzesedni kezd. Már gyullad a seb.
Igekötős igék: begyullad; felgyullad; kigyullad; meggyullad.
