gyűr
gyűr tárgyas ige -t, -jön
1. <Textilanyagot, papírt> kezével úgy nyom, szorítgat, hogy az erősen ráncos lesz, ill. vmivé alakul, válik. Izgalmában vállkendője csücskét, zsebkendőjét gyűri. Csomóvá, galacsinná, ronggyá gyűrte jegyzeteit, ruháját.
2. <Textilanyag vasaltságát, papír simaságát> kíméletlen bánásmóddal törődötté, ráncossá teszi. Gyűri a fehérneműt, ruhát. Gyűri a füzetet. || a. <Ruha- v. papírneműt> sebtében úgy tesz, nyom vhová, hogy az formáját veszti, v. ráncok keletkeznek rajta. Vmit gyűr vmibe. A papírokat a fiókba gyűrte. Zsebébe gyűrte a sapkáját. Az ágyon heverő erszényt, újságokat a zsebeibe gyűrte. (Krúdy Gyula) || b. Maga alá gyűr vmit: összegyűrve maga alá tesz. Maga alá gyűri a paplant, a párnát, a takarót.
3. (bizalmas) Gyűri magába v. befelé az ételt: falánk, gyors mozdulatokkal v. kedvetlenül, étvágy nélkül tömi a szájába és nyeli az ételt. Nagyokat nyelve, nehezen gyűrte magába a falatokat. Vasat emésztő étvággyal gyűrte befelé a levesben úszkáló szalonnadarabokat. (Bársony István) Janka nem akart enni, én csak azért is gyűrtem magamba. (Móricz Zsigmond)
4. Maga v. vmi alá, ill. a földre gyűr vkit: a) birkózás, verekedés folyamán úgy teper le vkit, hogy az a földre (és vmi alá) kerül. Földre gyűrte ellenfelét. [A támadókat] megragadá … rettentő ökleivel s … mind a kettőt térdei alá gyűrte. (Jókai Mór) b) (átvitt értelemben) szellemi párharcban, vetélkedésben teljesen felülkerekedik vkin. Az ellenfél szónokait egymás után maga alá gyűrte.
Szólás(ok): ld. ipar.
Igekötős igék: begyűr; belegyűr; elgyűr; felgyűr; legyűr; meggyűr; összegyűr; visszagyűr.
gyűrés; gyűret; gyűretlen; gyűrhető; gyűrő; gyűröget.
