háborodik
háborodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (régies)
1. (választékos) <Vki, vkinek a szíve, lelke> nyugodt, békés, csendes állapotát harag, bosszúság, méltatlankodás miatt elveszti v. kezdi elveszíteni. Ne háborodjék a ti szívetek! Még az élet forr hevült eremben, S ezt – jó anyám, ne háborodj porodban. – Ezt én neked meg nem köszönhetem. (Vörösmarty Mihály) || a. (költői) Haragra gerjed, indulatba jön. Ember! … te kövér gondban szunnyadsz s lakomázol. – | Háborodik lassan jó Buda ezekre… Elég már! – rivalá – legyen immár vége! (Arany János)
2. (ritka) <Tenger, víz> háborog, ill. kezd háborogni.
Igekötős igék: beleháborodik; felháborodik; megháborodik; összeháborodik.
háborodás; háborodó.
