háborús
háborús [ú v. u] melléknév (-abb)
1. Háborúval kapcsolatos, háború folyamán történő, háború alatt végbemenő. Háborús gaztett; háborús gazdálkodás, termelés. Háborús szolgálatban megsebesült. Az utolsó békebeli vonaton utaztunk, amely … egyben már az első háborús vonatnak is beillett. (Kuncz Aladár) || a. Háborúval elért v. elérni kívánt. Háborús cél, hódítás. || b. Olyan <időszak>, amelyben háború volt. Háborús évek, idők. A háborús esztendők kétszeresen számítanak. (Mikszáth Kálmán)
2. Háborút viselő, háborúskodó <állam, államok szövetsége>. Háborús blokk; háborús felek.
3. Háború kitörésével, kirobbantásával kapcs.; háború érdekében történő, háború indításának célját szolgáló. Háborús előkészület, erőfeszítés, felelősség, fenyegetés, hír, készülődés, politika, propaganda, rémhír, szándék, terv, uszítás; háborús tűzfészek. || a. Háborúra uszítás következtében előálló <állapot>. Háborús hangulat, hisztéria, téboly.
4. Háborúra törekvő, háborút előkészítő v. annak tervét támogató <személy, csoport>. (1945 után) Háborús bűnös: a háború kitöréséért felelős v. a háború folyamán elkövetett embertelenségekben b. személy; háborús gyújtogató ¬; háborús uszító; a békepárttal szemben álló háborús párt. || a. (1945 után) Háborús bűnper: háborús bűnös(ök) ellen indított b.
5. Háború által okozott. Háborús kár, pusztítás, veszteség; háborús adósság. Megafon | bömbölt a háborús nyomor felett. (Szabó Lőrinc)
6. Háborúról v. ennek egy részletéről szóló, ezt megörökítő, reá emlékeztető <irodalmi v. képzőművészeti alkotás>. Háborús emlékirat, regény, vers; háborús emlékérem, emlékmű.
7. (régies, költői) Háborgó, nyugtalan. Állt előttem sokszor, édesen Epedő szemekkel, háborús kebellel. (Vörösmarty Mihály) Háborús tenger lőn lelke, melynek habja Tűzokádó hegytől fel vagyon forralva. (Arany János)
