hadakozás
hadakozás főnév -t, -ok, -a
1. (régies, választékos) A hadakozik (1) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki, vmi hadakozik; háború(skodás), harc. Kíméletlen, pusztító, véres hadakozás; megújuló hadakozás; a törökkel való hadakozás; két ország, sereg, vezér hadakozása; hadakozásba kezd; megkezdődik, véget ért a hadakozás; abbahagyja a hadakozást. Reménytelennek látja a további hadakozást. Ezt a pasát … gubernátornak nevezem, mert … legalább hatvan- vagy hetvenezer embernek parancsol hadakozás idejében. (Mikes Kelemen)
2. Tiltakozó v. védekező viaskodás, veszekedés, küzdelem vkivel, vmi ellen. Hagyjátok már abba azt a hadakozást! Nagy hadakozás támadt közte és a szelindekek közt. (Jókai Mór)
3. Annak az állapota, aki hadakozik; háborúskodás, veszekedés. Állandó hadakozásban élnek.
hadakozási.
