1. (gyak. többes számban) Régebbi korokból, néha írott feljegyzésekben fennmaradt v. íratlanul, többnyire nemzedékről nemzedékre szálló és vmely közösségben továbbra is érvényesülő szokás, erkölcs, ízlés, felfogás. Családi, nemzeti hagyományok; a diákság, a munkásosztály, a parasztság hagyományai; ® haladó hagyományok; ragaszkodik a hagyományokhoz; (nem) tiszteli a hagyományokat; szakít a hagyományokkal. Még egészen közrendű polgárcsaládoknál is hagyomány, hogy minden héten legalább egyszer hal vétessék. (Tömörkény István) || a. Olyan szellemi alkotások összessége, amelyeket vmely közösség a maga termékeiként ismer, őriz és ad tovább későbbi nemzedékeknek. Homéroszi hagyomány; ® irodalmi hagyomány; mondai, népzenei hagyomány. Én elhivém a bércek belsejének, Amit felőlök tart ős hagyomány. (Vörösmarty Mihály) Művészetben aligha nélkülözhetők a hagyományok: hisz a művészet lényege maga hagyományszerű momentumokon alapul. (Babits Mihály)
2. (ritka, költői) Az, ami vmely folyamat, történés nyomaként visszamaradt. A puha földből … sívó ördögfi csoportok Búttak elő … oly fölösen, mint … vizár iszapos hagyományain a serevény fűz [= kosárkötésre való fűz]. (Vörösmarty Mihály) Körötte Semmi, csak a korhadt pusztúlás bús hagyományi. (Arany János)
3. (jogtudomány) Az(oknak) a vagyontárgy(aknak az összessége), amely(ek)et az örökhagyó rendelkezésére nem az egyetemes örökös(ök) kap(nak) meg, hanem vmely, az örökhagyótól külön megnevezett személy. || a. (ritka, régies) Hagyaték (1). Laczkovics … hagyománya az ő rendelése [= rendelkezése] alatt fog kiosztatni. (Kazinczy Ferenc)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.