hahaha [hahaha v. hâhâhâ] indulatszó, (ritka) haha (a hangsúly rendsz. az első, ritk. az utolsó szótagon)
1. <A mélyebb, öblösebb hangú, főleg az elemi erővel kitörő hangos nevetés, hahotázás szava.> Hahaha! mindjárt kireped az oldalom! (Csokonai Vitéz Mihály) Biz ez … semmi sem egyéb, mint egy alázatos szegény kis duda. – Duda? duda! hahaha! uhhaha! bruhaha! (Jókai Mór) Háháhá – kacagott fel a polgármester harsányan, hogy összes porcelánfoga … kivillant. (Móricz Zsigmond) || a. <A vidámság, jókedv, tetszés, öröm kifejezésére.> Ki ismert volna reá! hahaha! – szóltak nevetve. (Abonyi Lajos)
2. <Gúnyos nevetés, (nagyfokú) káröröm szava, különösen indulattól fűtött gúny kifejezésére.> Ezt jól megcsinálta, hahaha! Megkorbácsolom a világot! | Jajgatnak majd és én kacagok, Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam. | Hahaha! (Petőfi Sándor) Hahaha! hangzott egyszerre a gúnykacaj. (Jókai Mór) || a. (főleg irodalmi nyelvben) <Szelídebb gúnyt tartalmazó nevetés szava.> Bús mogorván ül Petike, | Ha ha ha! | Péter és bú! a mennykőbe, Mi baja? (Vörösmarty Mihály) Van is kit nézni! Hogy téged nézeget, hahaha! (Mikszáth Kálmán) || b. <Bosszúsággal vegyes gúny kifejezésében.> Hahaha, éppen csak ez hiányzott még nekünk!
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.