haj [1]
haj [1] főnév -at, -a
1. Vékony szálakból álló szőrszerű képződmény, amely az ember fejét homlokától a tarkójáig takarja. Barna, boglyas, dús, fehér, fekete haj; (egy) ® fürt haj; göndör haj; ® gyűrűs haj; hosszú, hullámos, nyírott haj; ® nyitott haj; ősz, rövid, szőke haj; a haj kisütése ¬; ® hull a haja; ® kihull a haja; (tréfás) nem sok haja (szála) hullott ki a tudományokért: nem nagyon erőltette meg magát a tanulással; minden haja szála az égnek ® mered; nincs haja; ritkul a haja; haja őszbe ® vegyül; hajába ősz hajszálak ® vegyülnek; ® elválasztja (vkinek) a haját; haját vállra, vállára v. hosszúra ® ereszti; ® feltekeri a haját; haját fésüli; ® hátraköti a haját; haját ® hullatja; ® lekeféli a haját; ® lekeni a haját; haját lenyíratja, levágatja; ® megütötte a dér a haját; haját simogatja; haját ® süti; haját ® tépi; haját ® túrja. Szóláshasonlat(ok): olyan a haja, mint a ® drót; úgy áll v. olyan a haja, mint a ® szénaboglya. De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. (Petőfi Sándor) Fényes hajam, barna hajam Lobog a szélben. (Ady Endre) || a. Hajszál (1). Haj van a levesben, a ruháján.
2. (népies) A kukorica v. tengeri haja: a k. éretlen csövét a csuhé alatt fedő, a csuhé végén kibúvó, vékony, selymes szálak.
Szólás(ok): hajba kapnak: összevesznek, összeverekednek; hajánál fogva előráncigált v. előrángatott: mesterségesen kiagyalt, nem természetes, erőltetett <érv, kifogás stb.>; ld. még ég [2], meggörbül. Közmondás(ok): (régies, tréfás) Hosszú haj, rövid ész: <férfiaktól hangoztatott, elavult felfogás szerint> a nőknek kevés az eszük, nem tudnak logikusan gondolkodni.
Szóösszetétel(ek): 1. hajbetegség; hajbetét; hajbodorítás; hajbodorító; hajcsiga; hajcsimbók; hajcsomó; hajcső; hajdísz; hajerdő; hajfesték; hajfestő; hajfodrász; hajfogás; hajfonadék; hajfű; hajgöndörítő; hajgöngyöleg; hajhurka; hajkenőcs; hajkorona; hajlánc; hajlekötő; hajmosó; hajnyíró; hajpántlika; hajpótlék; hajsátor; hajszín; hajszorító; hajtartó; hajtekercs; hajtépázás; hajtépés; hajtincs; hajtorony; hajtő; hajtömeg; hajvágó; hajválaszték; hajzuhatag; 2. álhaj; angyalhaj; árvalányhaj; hollóhaj; kefehaj; kukoricahaj; lenhaj; selyemhaj; szöghaj; vendéghaj.
hajacska; hajatlan.
