1.Hajdúk: a) (történettudomány) Martalócokból, szegénylegényekből lett gyalogos katonák, akiket Bocskai a XVII. század elején a mai Hajdúságban letelepített. Bocskai hajdúi; a hajdúk kiváltságai. A szép daliás … huszárok, a válogatott hajdúk rendes csatákat harcoltak künn Magyarországon. (Jókai Mór) A hajdúk úgy learatják az országot, elpusztítják s égetik, hogy ordasok ligetjévé teszik. (Móra Ferenc); b) ezeknek javarészt még ősi városaikban, falvaikban lakó leszármazottai. A böszörményi, a nánási hajdúk. Szép, napos, harmatos hajnalon, lóháton kocogtak fölfelé, haza a hajdúk. (Móricz Zsigmond) || a. A hajdúk közé tartozó személy, főleg férfi. Büszke volt rá, hogy a nagyapja még szabad hajdú volt.
2. (1945 előtt) Magasabb rangú városi és megyei tisztviselők mellett szolgálatot teljesítő egyenruhás altiszt, gyakran a városi v. megyei rendelkezések végrehajtó közege. Megyei, városi hajdú; főispáni, polgármesteri hajdú. Jön a hajdu: Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan. (Arany János) A városházi hajdú megigazította az ülést, s a kocsis a lovak közé vágott. (Babits Mihály)
3. jelzői használat(ban) (ritka) A hajdúk (1) közé tartozó, velük kapcs. Hajdú emlékek, ezred.
Szóláshasonlat(ok): (tréfás) annyit ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez: egyáltalában nem ért hozzá, fogalma sincs róla.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.