hajítás
hajítás főnév -t, -ok, -a
A hajít igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit hajítanak. Dárda, gerely, kézigránát, kő hajítása. || a. (fizika) Az a cselekvés, ill. történés, hogy egy testet vmely erő a levegőbe lök, majd a nehézségi erő újra visszahúzza a földre. Ferde, függőleges, vízszintes hajítás; a hajítás szöge; a hajítás fizikai törvénye. A lapdát emlegette, a diákok eme kedvenc játékszerét, a hajítás törvényeinek szemléltetésére. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): gerelyhajítás; kőhajítás.
hajítási; hajításnyi.
