1. A hajlik, hajol igével kifejezett cselekvés, mozgás, mozdulat; hajolás. Nehezére esik a hajlás. || a. Az a tény, hogy vki, vmi hajlik v. hajol (vhová). A derék, a törzs hajlása előre, hátra, jobbra, balra; az ág hajlása a szélben. A víz fölé hajlásakor megcsúszott.
2. Vminek hajlott állapota, görbe, ívelt vonala. A gerenda, az íj, az ív, a vonalak hajlása. Szemöldei hajlása öldöklő ív volt, mint Dianáé, midőn Niobe leányait lelövöldözé. (Jókai Mór) Szőke asszony volt Melanie, a Pórtelkyekre … csak az orra különös hajlása emlékeztette. (Kaffka Margit) || a. (népies) Lejtő alja; mélyedés, hajlat (2). A felhőnek mintegy mennyei pázsitnak Hajlásin friss rózsák és jácintok nyitnak. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. Az a rész, hely, ahol vmi (meg)hajlik, (meg)görbül; görbület. A cső, a fal, a sín hajlása. A hajlásban tömődött el a csatorna. A hajlásban tört meg a cipő. || c. <Végtagon> az a hely, ill. ennek belső oldala, ahol hajlik, ahol mozgatható; ízület, forgó. A térd hajlása. Hajlásban tört el a karja.
3. (átvitt értelemben, régies) Hajlam, hajlandóság (vmire, vki iránt). A jóra, a bűnre való hajlás; a lánynak a legényhez való hajlása.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.