hajlásszög
hajlásszög [s-sz] főnév
1. (mértan) Egy egyenes és egy sík v. két sík által bezárt szög. || a. (mennyiségtan) <Koordináta-rendszerben> egy egyenesnek az X-tengellyel bezárt szöge.
2. (műszaki nyelv, tudományos) Vminek (pl. ferde helyzetű műszernek, lejtőnek, földrétegnek, égitestnek stb.) egy képzeletbeli vízszintes síktól (földfelszíntől, tengerszinttől, horizonttól) fölfelé vagy lefelé való eltérése, ill. ezen eltérés mértéke, szöge. A csillag, az érctelér, a mélyföld, a rézsü hajlásszöge.
Szóösszetétel(ek): hajlásszögérték.
hajlásszögű.
