hajlik
hajlik tárgyatlan ige -ok, -asz; -lott; -anék, -anál, -ana; hajoljon
1. <Külső erő hatására> egyenes helyzetéből ívelő alakúvá görbül anélkül, hogy eltörne. A gyümölcs terhe alatt földig hajlik az ág. Hajlik a deszka a lába alatt. Törik, de nem hajlik. Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele. (népköltés) Hajlik a fa, érik szép gyümölcse. (Vörösmarty Mihály) || a. <Külső erő hatása nélkül> görbül, görbe helyzetet vesz fel. Hajlik a dereka. Szóláshasonlat(ok): hajlik, mint a ® nádszál; hajlik, mint a ® vessző. Egy fűzfa hajlik a patak fölé. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Cseresznyefák hajlanak a sövényekre habzó fehéren. (Kosztolányi Dezső) || b. Lába nem hajlik térdben v. nem hajlik a térde: térdének ízülete nem működik. Az egyik lába nem hajlott térdben, a másik nem hajlott bokában. (Gárdonyi Géza) || c. Nem hajlik a dereka, a nyaka: (átvitt értelemben is) nem enged a hatalom nyomásának, nem alázkodik meg.
2. (átvitt értelemben) Hajlamot, vonzódást, készséget mutat vki, vmi iránt, közeledik vkinek a felfogásához, elképzeléséhez, vminek az elvégzéséhez. Búskomorságra hajlik; engedményekre hajlik; rosszra hajlik. A szíve hozzá hajlik. Annyira igaznak látszott a Faragó uram okoskodása, hogy immár a többség erre hajlott. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, választékos) Hajlik vkinek a kérésére: a) hajlandó kedvezően elintézni; b) enged a kérésnek. Itt ha lyánt látsz is ne véld ám, hogy szűz volna, Első kérésedre mindjárt ne hajolna. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (átvitt értelemben, választékos) Hajlik a (jó) szóra: enged a rábeszélésnek, megfogadja a tanácsot. Úr a sors, hajlok szavára, Ő parancsol és nem kér. (Petőfi Sándor) Ha hajlott is a férje szavaira, a lelkében semmi se változott meg. (Ambrus Zoltán)
3. (átvitt értelemben) <Időszak, időjárás, égitest> vmely állapotból v. helyzetből átmenőben van egy másik állapotba v. helyzetbe. <Rendsz. a következő szókapcsolatokban:> estére, őszre hajlik az idő: rövidesen beáll az este, az ősz; esőre hajlik az idő: esni készül; a nap ® nyugovóra hajlik; ® áldozóra hajlik a nap. Hajlott az öreg dél immár naplementre. (Arany János) A nap, látja, már nyugvóra hajlik. (Gárdonyi Géza) Az idő estére hajlott, és szél kezdett járni. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben) <Szín> átmenőben van vmely más színbe, ilyen v. olyan árnyalata van. A nyúl, az őz, a szarvas színe kissé vörösbe hajlik.
Igekötős igék: aláhajlik; áthajlik; behajlik; belehajlik; elhajlik; előrehajlik; felhajlik; kihajlik; lehajlik; meghajlik; odahajlik; összehajlik; ráhajlik; széthajlik; visszahajlik.
hajló.
