hajlíthatatlan
hajlíthatatlan melléknév -ul, -abb, (régies, választékos) hajlíthatlan
1. Olyan <tárgy>, amelyet törés veszélye nélkül nem lehet hajlítani; nem hajló; merev. Az öntött vas, a száraz vessző hajlíthatatlan.
2. (átvitt értelemben, választékos) Elhatározásához mereven ragaszkodó, meg nem alkuvó, elvei mellett kitartó, rábeszélésnek nem engedő <személy>; hajthatatlan. Hajlíthatatlan ember volt világéletében.
3. (átvitt értelemben, választékos) Az ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó. Hajlíthatatlan akarat, elhatározás, jellem, szándék. Megfogadta magában, hogy udvarias lesz, de önérzetes, tisztelettel teli, de hajlíthatatlan. (Ambrus Zoltán)•
A 3. sz. jelentés alatt közölt Ambrus-idézet a 2. sz. jelentés végére helyezendő.
hajlíthatatlanság.
