hajnalfény
hajnalfény főnév
1. (irodalmi nyelvben, régies) Hajnalhasadáskor látszó világosság, a felkelő nap első sugarai. Arca égett a szégyentől, jobban, mint az ég a hajnalfénytől. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, költői) Vmi jónak, kellemesnek a kezdete. S az örök éj borúl e szemre, Mely boldogságunk hajnalfényét látta. (Petőfi Sándor)
