hajnali
hajnali melléknév
1. A hajnallal körülbelül egyidejű, hajnalban történő, végzett. Hajnali alvás, álom, ébresztő, felkelés, harangszó; hajnali mise ¬; hajnali órák, séta; hajnali vonat: hajnalban érkező, ill. induló v. A kinos éhség …, Hajnali álmából csakhamar fölverte. (Arany János) A kápolnában megcsendült a hajnali harang. (Móra Ferenc) A hajnali ébredés után újra elszundított. (Nagy Lajos)
2. Hajnalban észlelhető <természeti jelenség>. Hajnali csillag, derengés, köd, levegő, pír. Oszolni kezdett a vendégsereg … | a hajnali homály mély | árnyékai közé. (Kosztolányi Dezső) A hangja … űzi el az asszony szeméről … a kábultságot. Ahogy a friss hajnali szél viszi a ködöt. (Móricz Zsigmond)
