hajnalodik
hajnalodik tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon) (csak egyes szám 3. személyben)
1. (alany nélkül) Napfölkelte előtt lassan világosodik, világosodni kezd; dereng, pirkad, pitymallik, hajnallik. Hajnalodik, hüvös, csipős szél támad. (Petőfi Sándor) Még alig hajnalodott, már újra hívaték a nagyúr elé. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, költői) Vmi kedvezőnek tűnik fel, biztatóan kezdődik. Tündérálmaim világa, Ah, miért is hajnalodtál, Ily hamar hogy elborúlj? (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) Hajnalodik (vkinek, vminek v. vkire, vmire): jobb, kedvezőbb időszak kezdődik vki, vmi számára, ill. vhol. Hajnalodik már a magyarságnak. Örül, hogy ilyen … fráter, mint ez a Török, olyan pompás feleségre tehet szert, mint Vermes Klára. Ő ebből megállapítja, hogy Magyarországon is hajnalodik immár. (Ady Endre)
Igekötős igék: kihajnalodik.
hajnalodás; hajnalodó.
