1. <Személy> magától görbült testtartást, helyzetet vesz fel, v. bizonyos időn át ilyen mozdulatot végez, ill. ilyen helyzetben van. ®Földig hajol; ® kétrét hajol; ® hétrét hajol. Társa füléhez hajolt. Mind a térkép fölé hajoltak. Ha hajolok, fáj a derekam. [Ottó] Melindának lecsüggő keze után hajol, s azt hosszasan homlokához nyomja. (Katona József) Fehér köpenyben | egy orvos a górcső fölé hajolt. (Kosztolányi Dezső)
2. <Vmely tárgy, dolog külső erő hatására> görbült helyzetbe jut; hajlik. A fák ágai földig hajoltak a gyümölcs terhe alatt. [A hajó] elkezde … féloldalt hajolni. (Jókai Mór) Vihar keletkezik, remegve hajolnak földig a fák. (Karinthy Frigyes)
3. (átvitt értelemben, költői) Hajlik (2–3). Lilla! míg ingó kegyelmed Tiszta szívemhez hajolt, S alva tartott szép szerelmed Boldogabb nálam ki volt? (Csokonai Vitéz Mihály) Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.