hajtogat
hajtogat ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas (tárgy nélkül is) <Vmely szétterülő, aránylag vékony, hajlékony tárgyat, anyagot> egyszer (de sorozatosan) v. többször összehajtva, részeiben egymásra borít. Papirost, szövetet, újságot hajtogat. A gazdasszony hajtogatja a tésztát. A munkásnő egész nap hajtogatott a nyomdában. Én a fogadóban maradtam …, s hajtogatám lexiconom íveit. (Kazinczy Ferenc) || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Fehérneműt> mosás és szárítás után vízzel meghintve, meghúzgálva és összehajtva, mángorlásra és vasalásra előkészít. Az asszony elkezdte hajtogatni a kötélről leszedett ruhát. Tegnap mosott, ma pedig hajtogat.
2. tárgyas (választékos) Vmit többször (meg)hajlít. Hajtogatja a szél a virágot. Hajlik jobbra, hajlik balra, karcsú derekát hajtogatva. (Jókai Mór) || a. tárgyas (régies) Hajtogatja magát: <tiszteletadásként> többször meghajol; hajlong. Az ő emelkedése nem oly kényelmes lépcsőkön történt, mint azoké, kik, a nép előtt magokat udvariasan hajtogatva, süvegeléssel jutottak a hírre. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) A konyhamester is jött … nagy reverenciával hajtogatván magát. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Makacsul ismétel, ill. többször mond vmit. Állandóan azt hajtogatja, hogy … Hiába hajtogatta, senki sem hitt neki. Elkergetem, még ma elkergetem, hajtogatta … lihegve a bosszúvágytól. (Mikszáth Kálmán) Egyre azt hajtogatta, hogy vegye el őt feleségül az az ember. (Tömörkény István)
4. <Ivóedényt, ill. benne levő italt> sűrűn ürít, többször felhajt. Hajtogatja a poharat. A bölcs hosszú kortyokban hajtogatja E korsó édes nedvét untalan. (Petőfi Sándor) Hajtogatom részeg korsómat. (Ady Endre)
5. tárgyas (tárgy nélkül is) (nyelvtudomány, elavult) <Főleg a latin nyelvre vonatkoztatva: igét, névszót, névmást> ragoz; konjugál, deklinál.
Igekötős igék: behajtogat; felhajtogat; lehajtogat; összehajtogat.
hajtogatható; hajtogató; hajtogatott; hajtogattat.
