halálmadár
halálmadár főnév (népies)
1. Éles hangon szóló bagoly, kuvik, amelynek hangja <a babonás hiedelem szerint> rosszat jelent, rendsz. vkinek a közeli halálát. Csak én vagyok fenn s a halálmadár. (Vörösmarty Mihály) [A kőrisfán] egy halálmadár kezdte kiáltozni borzalmasan: „kuvik, kuvik”. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Rossz hírt hozó hírnök. Átok reád híredért, halálmadár! (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Alaptalanul rémhíreket terjesztő, mindenben rémeket látó, mindenütt bajt, veszedelmet sejtő személy (néha: fölöslegesen sápítozó öregasszony); vészmadár. Nem hiszek neked, ismerlek, halálmadár vagy.
3. (tréfás) A temetési vállalat fekete díszegyenruhába öltözött alkalmazottja, aki temetéskor szolgálatot teljesít; gyászhuszár.
