hálás [2]
hálás [2] melléknév -an, -abb
1. Vmiért hálával teli, hálát érző <személy, csoport>. Hálás diák, gyermek, ifjúság, testület; hálás vkinek vmiért. || a. (választékos) Háláját kifejező, hálával jutalmazó. Hálás nemzet, utókor. Hálás haza, A szent halott nevében Vedd forró köszönetemet. (Petőfi Sándor) || b. (ritka) Örömét kifejező <háziállat>. A kutya hálásan nyalogatta gazdája kezét.
2. Ilyen személyre, állatra valló, tőle származó. Hálás köszönet, mosoly, szavak, szemek; hálásan megköszön vmit. Hálás szívvel fogadja az adományokat. Rozália Fabriciusra emelte hálás tekintetét. (Mikszáth Kálmán) Hálás kézszorítással távozott. (Gárdonyi Géza)
3. Olyan <hallgató-, ill. néző(közönség)>, amelynek a tetszését aránylag könnyű megnyerni. Hálás hallgatóság, nézők, publikum. A gyermek hálás közönség.
4. Olyan <feladat, gondolat>, amellyel érdemes foglalkozni; biztos sikert hozó, haszonnal járó, kifizetődő. Hálás szerep: a) olyan színpadi szerep, amelynek eljátszása sikerrel kecsegtet; b) (átvitt értelemben) vkinek olyan alkalmi feladata, működése, amelyből könnyűsége mellett is csak előny származhatik. Hálás téma. A gúnyolódás olykor hálás szerep.
5. (ritka) Az átlagosnál nagyobb termést hozó, a gondozásért bőséges terméssel fizető <növény>. A cukorrépa, a kukorica igen hálás növény, ha gyakran kapálják.
