1. Vmely jótéteményért hálát nem érző, nem tanúsító <személy, csoport>. Hálátlan diák, fiú, gyermek, ifjúság, nemzet, utókor, testület. Nem megyek többet hozzátok, mondotta [Eszter], Berta hálátlan kígyó. (Gárdonyi Géza) || a. Jótéteményt rosszal viszonzó, jóért rosszal fizető <személy, csoport>. A hálátlan gyermek megtagadta a segítséget öreg szüleitől.
2. Ilyen személyre jellemző, reá valló <magatartás, megnyilatkozás>. Hálátlan szavak, tettek; hálátlanul viselkedik. Nagy érdemeket szerzett ő hazájától, … erről hallgatni és ezt meg nem vallani, hálátalan igaztalanság. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
3. Olyan <feladat, tevékenység>, amelynek eredménye a ráfordított munkával, energiával nem áll arányban, ill. amelyért nem fizetnek hálával. Hálátlan mesterség, munka; hálátlan szerep: a) olyan színpadi szerep, amelynek eljátszása nem v. alig kecsegtet sikerrel; b) (átvitt értelemben) vkinek olyan alkalmi feladata, működése, amely jót alig, inkább kellemetlenséget ígér számára. Hálátlan szerepet vállalt az ügy kivizsgálásában. Hálátlan dolog volt, hogy nekem kellett közölnöm a rossz hírt. Az ilyen szerepek hálátlanoknak tetszenek; mert a nagy közönség csak akkor veszi észre, ha rosszul adattak. (Vörösmarty Mihály) Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. (Kossuth Lajos)
II. főnév -t, -ok, -ja Hálátlan (1) személy. A hálátlan cserbenhagyja jótevőjét.
hálátlanság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.