1. A hall [1] igével kifejezett érzékelési folyamat; az a tény, hogy vki, (vmi) hall vmit. Vminek a hallása; (ritka) Hallásból ismer vmit, tud vmiről: hírből, hallomásból; első hallásra: úgy, hogy csak egyszer hallotta; hallás után: a) úgy, hogy hallotta; b) kotta nélkül, emlékezetből, nem kottából megtanulva <énekel, játszik vmely zenedarabot>. Jaj! látnia sem kell: hisz elég hallása. (Arany János) [A vers] meg volt semmisítve. Még Petőfi hagyatékában sem található fel; egyedül Sükei tudta, ki egy hallásra megtanulta azt. (Jókai Mór)
2. Halló érzék. Éles, finom, tiszta hallás; jó a hallása; ® nehezedik a hallása; romlik a hallása; ® elveszti a hallását. Az öt érzék egyike a hallás. A hallás szerve a fül. A döngve, csattogva visszaömlő hullámoktól pillanatnyilag elvesztettem látásomat, hallásomat. (Kuncz Aladár) || a. (zene) (Zenei) hallás: zenei hangok felismerésének és megkülönböztetésének képessége, a zene iránti érzék. ®Abszolút hallás; nincs hallása; jó hallása van. Akinek … a zenéhez ’hallása’ nincs, abból jó matematikus még lehet. (Arany János) Tudta azt, hogy neki „nincs hallása”, s ez az édesanyjának igen nagy szomorúság volt. (Móricz Zsigmond)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.