hallatszik
hallatszik [cc] tárgyatlan ige -ott; -anék (-ana); ..assék v. ..tsszék (..tsszon) [cc, cc] v. (népies) hallatszódjék [hallaccóggyék] v. hallatszódjon [hallaccóggyon]; -ani (főleg 3. személyben)
1. <Hang, zaj> hallható, hallani lehet. Már hallatszott az ágyúk dörgése. A zene most jól hallatszik. Csodadolgok voltak a Döme bácsi belső szobájában … nagyszerű agancsok és egy kagyló, amiben a tenger zúgása hallatszott. (Babits Mihály) || a. Vmi hallatszik: vminek a hangja, zaja hallatszik. Már hallatszanak az ágyúk. A hegedű nem hallatszik. Messziről egy pásztori síp szomorúan hallatszik. (Katona József) Küszködése szélnek, sikolynak Hallatszik most is szüntelen. (Tolnai Lajos)
2. Olyan hírek hallatszanak (vkiről, vmiről), hogy …; úgy hallatszik, hogy … : azt beszélik, mondják, híresztelik, hogy …; olyan hírek járnak, terjednek, hogy …; úgy hírlik, hogy … Mi hallatszik a városban az ügyről?
Igekötős igék: áthallatszik; behallatszik; egybehallatszik; elhallatszik; előrehallatszik; felhallatszik; hátrahallatszik; hazahallatszik; idehallatszik; keresztülhallatszik; kihallatszik; lehallatszik; meghallatszik; odahallatszik; túlhallatszik; végighallatszik.
hallatszó; hallatszott.
