halló [1]
halló [1] melléknév és főnév
I. melléknév (rendsz. határozóval) Olyan, aki, ami (vhogyan) hall [1] (1) (vmit). Jól, rosszul halló ember.
II. főnév (tájszó) <Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> Hallóra vesz: meghallgat, figyelemre méltat, felfigyel vmire.
Szóösszetétel(ek): hallóérzék; hallómező; hallótávolság; hallótölcsér.
