hallucináció
hallucináció főnév -t, -ja (lélektan, orvostudomány)
Éber állapotban külső inger nélkül, csupán az idegek és az agy beteges izgalma következtében létrejött érzékelés; érzékcsalódás, káprázat. Egy őrült hallucinációi. Ma sem tudom, valóság volt-e, vagy csak hallucináció. A látási hallucinációt víziónak hívják. Álmot látok-e? Érzékeim hallucinációja játszik-e velem? (Jókai Mór) Így válnak [Kemény Zsigmond] alakjai hallucinációk játékává; … kimered szemök, alsó állkapcsuk lecsuklik. (Péterfy Jenő) || a. Kül. hallási érzékcsalódás. Anyám idegbeteg asszony volt, víziói, hallucinációi voltak. (Mikszáth Kálmán)
hallucinációs.
