1. Olyan <személy>, aki vhol hál, alszik. Mezőn háló emberek sokszor vélnek … zenét hallani. (Arany János)
2. (ritka) Éjszakai alvás közben használatos <ruhadarab>. Háló fejkötő.
II. főnév -t, -ja
1. Hálószoba, hálóterem. Bementek a hálóba. A hálóban eloltották a lámpát. Pár perc múlva hallotta, hogy apja kijön a dolgozó szobából s a hálóba nyit, ott lefekszik. (Kosztolányi Dezső)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.