halva [2] határozói igenév (a hal ige -va képzős igeneve)
1. (alany mellett, annak állapotát jelölve) Halott állapotban, holtan. Halva fekszik; halva született: (átvitt értelemben is) olyan, amiből nem lehet valóság, aminek nincs jövője; életképtelen, megvalósíthatatlan; halva született gyermek; halva született gondolat, ötlet, terv. Én Nagyságodra nézve halva leszek. (Kazinczy Ferenc) Aki e titkokat kibeszéli, az halva van. (Jókai Mór)
2. (tárgy mellett, annak állapotát jelölve) Halott állapotban, holtan. Halva vitték haza. Élve vagy halva: akár mint élőt, akár mint holtat. A radványi sötét erdőben | Halva találták Bárczi Benőt. (Arany János) Azon gondolkozott, hogy elindul az eltűnt fiú után, s élve vagy halva megkeríti. (Bársony István)
3. Azért, mert (meg)hal; miután (meg)halt v. miközben haldoklik. Dicső az ember hazájáért halva. (Arany János)
Szóösszetétel(ek):élve-halva.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.