halvány
halvány melléknév -an, -abb, (népies, régies) halavány, halovány
1. Alig látható, gyenge, bágyadt, nem erős <fény>. Halvány derengés, fény(sugár), hold(világ). A halvány hold s gót falak kormai Bájolnak tégedet mágusi erővel. (Berzsenyi Dániel) A platánok Hallgattak, a sok zord, kevély sudár, … Mit nékik egy kis halavány sugár! (Tóth Árpád) || a. Nem élénk, nem telt <szín>. Halvány rózsaszín, zöldeskék; halvány arcszín; halvány kékség. Ez a sárga nagyon halvány. Némi halvány lilaszín szürkeség mutatta az égnek azt a táját, honnan a nap sugáros fejét szokta felütni. (Eötvös Károly) Ilona, | Ilona | És nekem | szín is ez, | halovány | kék-lila. (Kosztolányi Dezső) || b. (régies) Ilyesféle, kül. világos, de nem élénksárgás v. szürkés színű <tárgy, jelenség>. A halvány homokon Két játszó gyermek ült. (Vörösmarty Mihály) A rónára halvány ködök telepűlnek. (Petőfi Sándor) || c. Sápadt, vértelen <testrész, kül. arc> v. ilyen arcú <ember>. Halvány az arca, a homloka, a keze. Egyszerre halvány lett. Ma nagyon halvány vagy. Beteg, azért ilyen halvány. Mutasd meg halvány képemet Neki tükröd fényében … (Berzsenyi Dániel) Arca nem volt halovány többé, hanem égő piros. (Jókai Mór) A két gyermek ott várt a kapu előtt. Ültek a szürkén álmosan és halaványan. (Gárdonyi Géza)
2. Világos színű és elmosódó körvonalú; nem tisztán látható <tárgy, jel, jelenség, kép>. Halvány árnyék, felvétel, fénykép, rajz, vonások. A folt körvonalai halványak. A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. (Petőfi Sándor) Egy régi könyvben megtaláltam Halvány írásod. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) Alig észrevehetően kicsi, bágyadt, gyenge, gyengéd <mozdulat>. Halvány mosoly; halvány rezdülés. Arcán félelem … reszketeg kifejezése, … az ajkakon halavány mosoly. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, költői) Alig hallható, gyenge, halk <hang>. Mintha olykor … Hangját próbálná halaványan, halkan … (Tóth Árpád)
4. (átvitt értelemben) Az eredetire, az igazira alig emlékeztető, nem kiváló, gyenge <utánzat, mű, teljesítmény>. Saját tüzének halvány mása az. (Madách Imre)
5. (átvitt értelemben) Elmosódottan, alig észrevehetően felmerülő <gondolat, érzés>. Halvány kétség, remény; halvány dunsztja ¬ sincs róla; halvány fogalma ¬ sincs (vmiről); halvány sejtelme sincs róla. A leghalványabb okom sincs rá. Előfog egy halvány ötletet … s megvan a vers. (Arany János) || a. (ritka) Nem feltűnő, alig észrevehető, bátortalan <gondolatközlés, megnyilatkozás>. Halvány említés; halvány kifejezése vminek; halványan célzott rá.
6. (átvitt értelemben, választékos) Egyéni felfogást, sajátos, önálló mondanivalót nem v. csak alig tartalmazó <mű, teljesítmény>. Ma halványabban játszott, mint máskor. Amit felolvasni hallottál, az csak halavány akadémiai értekezés. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. halványbarna; halványfehér; halványkék; halványlila; halványpiros; halványsárga; halványszürke; halványzöld; 2. halotthalvány; holthalvány.
halványság.
