hám [1]
hám [1] főnév -ot, -ja
1. A lószerszámnak az a kenderből v. szíjból készült része, mely a szügyet és a törzset fogja körül; ehhez kapcsolódik a vontató rész, az istráng. Befekszik a hámba; lovat hámba fog; kifogja a hámból; hámba ® beletör; hámba tör: a) <állatot> hozzászoktat a teher húzásához; kezessé, engedelmessé tesz; b) (átvitt értelemben) <embert> vmely feladat rendszeres végzéséhez szükséges rendre, fegyelemre szoktat; hámba ® törik; kirúg a hámból: a) <ló> hátsó lábával felfelé rúg, úgyhogy lába az istrángon kívül(re) kerül; b) (bizalmas) <ember, főleg férfi> megszokott, nyugodt, józan életmódjával ellentétben egyszer nagyot mulat, v. nemi vonatkozásban féktelenségre, hűtlenségre ragadtatja magát. [A ló] kényesen hordozza az erős leventét, | Látszik, hogy az Isten sem hámba teremté. (Arany János) Bezzeg engem az én jó falusi tanítóm még otthon hámba tört. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Az ember törzsén, vállán átvetett heveder, amelynek segítségével pl. kis kocsit, taligát húznak.
Szóösszetétel(ek): 1. hámcsörgés; hámkötél; hámnyom; 2. farhám; kenderhám.
