hamisítatlan
hamisítatlan melléknév -ul, -abb, (régies) hamisítlan
1. Olyan <anyag>, amely nincs hamisítva, mással keverve; valódi, igazi, tiszta. Hamisítatlan gyapjú, paprika, tej. Legyen mindig tiszta hamisítlan borom … (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben) Nem tettetett v. utánzott, teljesen valódi, igazi <állapot, magatartás>. Hamisítatlan kedély, kiejtés. Valami jól esett neki. A tea-e? vagy a sütemény? vagy az őszinte szó? a hamisítatlan kedély? (Jókai Mór) [A papné] hallani fog egy igazi hamisítatlan falusi dikciót. (Móricz Zsigmond)
3. Vmely nyelv(járás) szokásos szófűzésétől, kiejtésétől nem különböző <az idegenszerűvel, utánzottal, mesterkélttel szemben>. Hamisítatlan kiejtés, akcentus; hamisítatlan magyarsággal, szegedi tájszólással beszél.
