hamu főnév -t, v. (ritka, régies) hamvat (® hamv) -ja v. (régies, irodalmi nyelvben) hamva (csak egyes számban)
Tömörebb szerkezetű növényi és állati eredetű szilárd anyagok elégésekor visszamaradó, rendsz. szürke porszerű anyag. A fa hamuja; hamu alatt lappangó v. szunnyadó tűz v. parázs: (átvitt értelemben is) kitörésre kész szenvedély v. forradalmi hangulat; (vallásügy) Hamut hint a fejére: (átvitt értelemben is) bűnbánatot tart; hamuvá ég; hamuvá válik. Ezen nyugalom nem a biztosságnak nyugalma, és meglehet, sőt valószínű, hogy ez tűz, mely a hamu alatt lappang. (Kossuth Lajos) Gondolatokba mélyedten veregette a hamut a szivarjáról. (Gárdonyi Géza) || a. Kályhában, tűzhelyben visszamaradó salak ezzel az égési termékkel együtt. Kiszedi a hamut a kályhából.
Szólás(ok):a hamut is mamunak mondja: olyan öreg, hogy már alig tud értelmesen beszélni.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.