hamvas
hamvas melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (ritka, régies) Hamuval behintett, bevont, beszennyezett, hamus <tárgy>. || a. (átvitt értelemben) A tűz sem világít, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit. (Arany János)
2. A hamuhoz hasonlóan fátyolozottan szürke színű, hamuszínű <állat, tárgy>. Hamvas küllő ¬; hamvas tollú madár. A mátrai bércek Hamvas felhőkként az egekhez látszanak érni. (Vörösmarty Mihály) Egy nyirkos, setét Kórón vén varju hamvas hasa kéklik. (Tóth Árpád) || a. (állattan) Hamvas varjú: a hollónál kisebb, a közönséges varjúnál nagyobb, a varjak családjába tartozó, mellén és hátán szürkés színű madár (Corvus corone cornix).
3. Olyan <gyümölcs>, amelyet hamv (5) borít. Hamvas barack, kökény, szilva, szőlő. A hamvas, aranyló szőlőfürtök ránevettek. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) A gyümölcs hamvasságára emlékeztetően fénytelen, bársonyos tapintású, üdén egészséges, fiatalosan friss <arc, bőr>. A hamvas, gyöngéd arcocskát csendesen maga felé fordította. (Krúdy Gyula)
5. (átvitt értelemben, választékos) Ártatlan, szűzies. Hamvas lélek, lelkület.
I. főnév -t, -ok, -a
1. (népies, régies) Durva fonalból szőtt, kötény, ill. lepedő nagyságú vászon, amelyet részint mint kötényt, részint mint ponyvát használnak. Úgy alkonyat felé az asszonyok hamvast meg kötényt terítenek a fa alá. (Nagy Lajos)
2. (tájszó, bőripar, régies) Gödör, amelybe a tímár a bőröket meszesedni teszi.
Szóösszetétel(ek): hamvasfehér; hamvaskék; hamvasszürke; hamvaszöld.
