háncs
háncs főnév -ot, -a (növénytan)
Fás növények kérge alatti vékony, rostos szövetű réteg, mely szerves tápanyagot továbbít a levelekből a fa többi részébe. || a. Ez az anyag lehántva és hosszú szálakra foszlatva, melyet a kertészetben kötözésre, a háziiparban kosarak, szatyrok stb. fonására használnak. Hársfáról hántolt háncs. Hánccsal kötözik a szőlőt. Én éppen sietős munkában voltam: a beojtott gallyat csavartam körül a hánccsal. (Jókai Mór) || b. jelzői használat(ban) Ilyen anyagból való, ebből készített. Háncs kézikosár.
Szóösszetétel(ek): 1. háncskosár; háncskötél; háncsrész; háncssejt; háncsszalag; háncsszatyor; 2. faháncs.
