hangérték
hangérték [g-é] főnév
1. (nyelvtudomány) Az a hang, fonéma (esetleg hangok olyan kapcsolata, sora), amelyet egy betű, írásjegy (esetleg ezek kapcsolata, sora) vmely nyelvben állandóan jelöl; vmely betű v. betűcsoport, betűkapcsolat által kifejezett (nyelvi) hang v. hangkapcsolat. A magyar „a” betű hangértéke. Az „s” hangértéke más a magyarban, mint az ókori latinban. Helyesírásunk minden betűt általában csak egy hangértékben használ.
2. (zene) Vmely hangnak az az időtartama, amelyet a jelölésére használt hangjegy az ütem egységéhez viszonyítva kifejez. Egész, fél, negyed, nyolcad hangérték; háromnegyed, háromnyolcad hangérték.
hangértékű.
