hanghordozás
hanghordozás főnév -t, -ok, -a
Az a mód, ahogyan vki hangsúly és hanglejtés szempontjából tekintve beszél v. beszélni szokott. Szónoki hanghordozással beszél. A gazdag, szerencsés embereknek megvan a saját beszédmódjuk, … hanghordozásuk. (Tolnai Lajos) Bántotta a maliciózus, kötekedő hanghordozás. (Mikszáth Kálmán)
hanghordozású.
