hangképzés
hangképzés főnév
1. Tág. ért. az a cselekvés, amellyel az ember v. ritk. vmely állat hango(ka)t képez, ad; ill. az a mód, ahogy ezek a hangok létrejönnek, keletkeznek. A hangképzés egyik legfontosabb szerve a gégefő. || a. (nyelvtudomány) Szűk. ért. a beszéd hangjainak, hangsorainak beszélőszerveinkkel való létrehozása. Alveoláris, palatális hangképzés. || b. (iskolai) Az a módszeres eljárás, amellyel a siketnémákat a beszédhangoknak többé-kevésbé tökéletes v. érthető kiejtésére megtanítják.
2. (zene) Az emberi énekhang technikai és zenei nevelése, kiművelése. Hangképzés nélkül a legtehetségesebb énekesből sem lehet művész.
3. (zene) Zenei hang létrehozása <vmely hangszeren>. A tökéletes hangképzés bármely hangszeren hosszú gyakorlatot kíván.
