hangnem
hangnem [ë v. e] főnév
1. (zene) Vmely dallam, zenemű v. zenei részlet hangjainak alapjául szolgáló hangsor, ill. a hangsor hangközeinek megszabott rendje a meghatározott magasságú alaphanghoz viszonyítva. C-dúr, d-fríg, Fisz-dúr, g-líd, a-moll hangnem; a hangnem jelölése, előírása, előjegyzése; ® áttesz vmely hangnembe. Milyen hangnemben van írva ez a darab? || a. (zene) Az így tekintett hangsor az alaphang magasságától függetlenül. Dór, dúr, fríg, mixolid, moll hangnem; ® egyházi hangnem; görög hangnemek; ® ötfokú hangnem. A ma használatos hangnemek két fő típusa a dúr és a moll. Jancsi félhanggal mindig feljebb énekelt, s a moll hangnemet dúrba énekelte át. (Gárdonyi Géza)
2. Vmely irodalmi mű v. szóbeli megnyilatkozás hangulata, stílusa. A regény tárgyválasztása és hangneme igen szerencsés. Emelkedett hangnemben ír. A külügyminiszter békülékeny hangnemben nyilatkozott. Én hasonló hangnemben válaszoltam a zajos, meleg üdvözlésre. (Ambrus Zoltán) || a. (főleg rosszalló) (Rendsz. sértő) beszédmodor, stílus. Ezt a hangnemet nem tűröm. Milyen hangnemben beszélsz velem? Más hangnembe csap át.
hangnemű.
