hangrés
hangrés főnév
1. (bonctan) A gégefőben levő hangszalagok közötti háromszög alakú nyílás, amelynek a hangok képzésében fontos szerepe van; alakjának változtatása a beszédhangokat módosítja.
2. (ritka, nyelvtudomány) Két (v. több) magánhangzónak egymás mellé kerülése, ill. egymás mellett léte; hiátus (pl. viadal; kérte-e ő is?).
Szóösszetétel(ek): hangrésgörcs.
