1. <Beszédben> egy-egy szótagnak a környezőkhöz képest nagyobb hangerővel történő kiejtése, kiemelése; nyomaték. ®Emfatikus hangsúly; ® értelmi v. logikai hangsúly; ® érzelmi hangsúly; ® kötött hangsúly; ® szabad hangsúly; ® történeti v. hagyományos hangsúly; változó hangsúly. A magyarban a hangsúly rendszerint az első szótagra, a franciában az utolsóra esik. Német barátaimtól hallottam, hogy mihelyt egy magyar kinyitja a száját, bármennyire is tudja Goethe nyelvét, tüstént észreveszik a hangsúlyán …, hogy egyébként Petőfi nyelvét beszéli. (Kosztolányi Dezső) || a. Hangsúlyozás (1a–2). Jó hangsúllyal olvas. Engem úgyse, fönséges úr, jó szavalás; jó hangsullyal és kellő mérséklettel. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. (nyelvtudomány) Zenei hangsúly: hanglejtés.
2. (zene) Bizonyos hangok, hangzatok kiemelése a zenemű előadása folyamán dinamikai erősítéssel, nagyobb hangerővel. Harmóniai, melódikai, ritmikai hangsúly. A természetes hangsúly mindig az ütem elejére esik.
3. (átvitt értelemben) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban.> A vmit több hasonló közül előnyben részesítő, vminek a fontosságát, lényeges voltát kiemelő figyelem. Vmin van a hangsúly; vmire esik, kerül a hangsúly; vmire teszik, vetik a hangsúlyt. Az üzemben most az önköltségcsökkentésen van a hangsúly.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.