hangtalan
hangtalan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul (választékos) Olyan, amely nem ad hangot; nesztelen, néma. Hangtalan lépések. Hangtalanul sírt, de oly erősen, hogy egész teste rázkódott belé. (Kosztolányi Dezső) Forró, bő könnyek csurogtak végig az arcán, szája hangtalanul mozgott. (Karinthy Frigyes)
II. határozószó (költői) Hang nélkül, némán. Így kongatom most úntalan E verseket – bár hangtalan. (Arany János)
hangtalanság.
