hangzás főnév -t, (-ok), -a (többes számban ritka)
1. A hangzik (1, 1a) igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vmi hangzik, és hallható. A dal, a tilinkó, a távoli zaj hangzása.
2. Hang(ok)nak, hangsor(ok)nak, szó(k)nak a fülre tett hatása. Jó, kellemetlen, rossz hangzás; hangzás szerinti átírás: <vmely idegen nyelv szavaival kapcs.> nyelvünk hangjait jelölő betűkkel történő á. Az olasz szavak hangzása igen dallamos. Mondataink rossz hangzását úgy küszöbölhetjük ki, hogy fogalmazásunkat hangosan elolvassuk. Egy virág színe vagy egy igető hangzása éppoly fontos, mint akármi más a világon. (Babits Mihály) || a. Szó(k)nak, névnek vmely nyelv szavaira emlékeztető, hozzájuk hasonló volta, hangalakja. Nevének szlávos hangzása van. Hangzásra ezek a szavak nem hasonlítanak egyetlen európai nyelv szavaihoz sem. || b. (választékos) Vmely névről egy szűkebb közösségben, területen kialakult, a hagyomány folytán hozzá kapcsolódó kedvező v. kedvezőtlen hangulat, érzelmi tartalom. A Tibor névnek egy ideig előkelő hangzása volt. Ennek a névnek nagyon rossz hangzása van városunkban.
Szóösszetétel(ek):széthangzás.
hangzási; hangzású.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.