hány [1]
hány [1] ige -t, -jon
1. tárgyas <Több holmit, tárgyat, több darabból, részből álló dolgot> egymás után, folyamatosan dobva vmely helyre halmoz. Vö.: ráhány. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk hány vmit; (átvitt értelemben, népies, gúnyos) hányja rá az áldást: szidja, átkozza; egy csomóba, halomba, kupacba hány vmit; ® gallérja mögé hányja az ételt; szemétre hány vmit; a könyveket az asztalra hányja. A köveket a gödörbe hányták. Tűzre hányták a szemetet. Egymásra hányták a fahasábokat. A fiatal asszony egy serpenyőt tartott a tűzre, a vén mindenféle növényt hányt abba. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) (népies) Hányj a tűzre! || b. tárgyas <Sok darabból álló, kül. szemes anyagot> kisebb csomónként rendsz. vmely eszközzel vhová dobál, szór. Vö.: ráhány (1). Rám hányja a földet; havat hány; földet hány a fa, a fal tövére. Vasvillával hányja a szénát a kocsira. Lapáttal hányják a szenet a pincébe. Mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban, valamely vénasszony egy rostával eleiben megyen – abban búza vagyon – és marékkal az emberre hányja. (Mikes Kelemen) A Kärtnerstrassén hányta a havat, lényegesen kevesebb napidíjért, mint amennyire mint nyelvmester számított. (Móra Ferenc) || c. tárgyas <Halmot, ritk. mélyedést> úgy hoz létre, hogy a talajt kiássa, ill. a kiásott földet halomba dobálja. Sáncot, töltést hány. Apró kupacokat hányt a kapával. A gyerekek egész kis dombot hánytak homokból az udvar közepén. Egy óra nem telt belé, olyan árkot hánytak a katonák, hogy mellig állhattak benne. (Gárdonyi Géza) || d. tárgyas <Több holmit, tárgyat, ill. egy tárgyat többször> egymás után sebtében, gondatlanul dob, vet v. tesz vhova. Szanaszét hányja a könyveit, ruháját; ide-oda hányja a kabátját; magára hányja a ruháját: sebtében felöltözködik. || e. tárgyas (történettudomány, régies) Rudat hány: <tornajáték több résztvevője> dárdanyelekkel dobálózva egymást eltalálni igyekszik. || f. Hányja a keresztet: sokszor egymás után k-et vet.
2. tárgyas Magából sorozatosan v. hosszabb időn át kivet, kidob, lövell vmit. Karikát hány a ® szeme; ® szikrát v. szikrákat hány a szeme; ® tüzet hány. A patkó szikrát hány. Az Etna tüzet hány. ® Fecskét látok, szeplőt hányok. Három vad paripa lángot fú, tüzet hány. (Arany János) A csákányok szikrát hánytak a kövön. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas <Ember, állat vmely lenyelt ételt v. más anyagot, szervezetében felgyűlt váladékot> a száján keresztül kijönni, előtörni enged, magából kiad(ni kénytelen). Ételt, folyadékot hány; epét, habot, vért hány. Mit hányt a beteg? Akkor Heliodór leesett vért hányva közökbe. (Vörösmarty Mihály) || a. (tárgy nélkül) Vö.: ráhány (4). Etetés közben rám hányt a baba. Hánynia kell. Nyögött, jajgatott, csapkodta kezeit, aztán, nagysokára, hányni kezdett. (Kosztolányi Dezső) Kikecmergek a kocsiból, odaállok a forgalmas utca szélére és hányni kezdek hetykén …, szemérmetlenül. (Arany János)
4. Hányja a fejét, a kalászát, a virágját stb.: növény termése, virágja egymás után láthatóvá válva, kibomolva kibújik, kifejlődik. A kukorica hányja már a fejét. A búza hányja a kalászát. Hányja már a bab a virágját. A kukorica már selymét hányja. (Jókai Mór)
5. tárgyas (népies, ritka) Kölyköt hány: <vmely állat, főleg kutya, macska, disznó> kölykezik, fiadzik, ellik.
6. tárgyas (átvitt értelemben, régies) Haragosan, bosszúsan, rosszallón v. panaszolva többször említ vmit; hánytorgat. Azt hányják ellenségeink, hogy mi magyarok fellázadtunk! (Arany János) Azt hányja örökké: nem leszek én paraszt. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Szemére hány vkinek vmit: vmely hibát enyhén vádolva, hibáztatva felpanaszol, szemére vet, szemére lobbant vkinek. Minden alkalommal szememre hányja, hogy becsaptam.
7. tárgyas (ritka) Hányja vmijét: <ember, állat> dobálja, kapkodja vmelyik testrészét. Hányja a farát: a) (népies) <nő> riszálja magát, a derekát; b) <ló> hátsó lábával rúg, ugrál; ficánkol. Amikor megy, jobbra-balra hányja tagjait. A táncban mért hányod fonákul lábadat? (Vörösmarty Mihály) || a. Hányja magát: jobbra-balra heves mozdulatokat tesz; ide-oda veti magát. || b. (ritka, régies) Hányja a hab (keblét v. szívét): kétség(ek) gyötri(k). Szörnyen hányta a hab a jövőjének tervén. (Arany János)
8. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben, ritka, népies) Vkire v. (vkinek) vhova hány: többször odaüt neki; ráver <vmelyik testrészére>. Vö.: ráhány. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk hány. A káplár úr … megcselekedné, hogy hányna rád egyet-kettőt. (Tolnai Lajos)
9. tárgyas (történettudomány) Kardélre hány: <több személyt> szúró v. vágó fegyverrel könyörtelenül legyilkol, lemészárol; halomra öldös.
10. <Csak néhány állandósult kapcsolatban:> többször egymás után vet, csinál <bizonyos mozdulatot v. alakulatot>. ® Bakfittyet hány; bukfencet hány; ® cigánykereket hány; ® lest hány. Ugy szeretek állni A szélmalmok előtt! elnézem ezeket, Amint vitorlájok hányja, egyre hányja A cigánykereket. (Petőfi Sándor) Cigánykereket … hány az ádámcsutkás fiatalember. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas (népies, tréfás) Nem nagyon hányják egymást: <„hány?” kérdőszóval kezdődő kérdésre feleletként:> kevés, nem sok van belőle. [Hány forintod van?] – Nem nagyon hányják egymást.
Szólás(ok): ld. fal, fitty.
Igekötős igék: aláhány; áthány; behány; belehány; elhány; felhány; félrehány; hátrahány; helyrehány; hozzáhány; idehány; keresztülhány; kihány; körbehány; körülhány; különhány; lehány; meghány; melléhány; nekihány; odahány; összehány; ráhány; széjjelhány; széthány; tovahány; továbbhány; túlhány; utánahány; végighány; visszahány.
hányogat; hányható; hányt; hánytat.
