hányódik-vetődik
hányódik-vetődik tárgyatlan ige hányódtam-vetődtem, hányódott-vetődött, hányódjék-vetődjék (hányódjon-vetődjön)
1. <Tárgy, ritk. személy vmely újra meg újra jelentkező s más-más irányban ható, lökő, taszító erő hatására> fel-le, ill. ide-oda hányódik (1), dobálódik, ütődik. A rázós szekéren a kosarak jobbra-balra hányódtak-vetődtek. A hajótörött két napon át hányódott-vetődött a viharos tengeren.
2. <Tárgy> gondatlanságból más holmik közt elkeveredve hol itt, hol ott hever, hol ide, hol oda kerül; kallódik, hányódik. Egy vaskoronarend … itt hányódik-vetődik, és az ördögnek sem kell. (Mikszáth Kálmán)
3. <Személy> rendsz. állandó lakhely v. munka nélkül az élet viszontagságai között hol ide, hol oda kerül. Évekig hányódott-vetődött, míg végre állandóan letelepedett. Nincs otthona, csak hányódik-vetődik a világban.
hányódás-vetődés; hányódott-vetődött.
