hápog
hápog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Kacsa, vadkacsa> csőrét tátogatva rekedt, mély és szaggatott, ismétlődő hangot hallat. A gácsér … hápogva hívta maga után a hadát. (Tömörkény István) Vadkácsa riadt hápogva a tóban. (József Attila)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Ember> kimerültségtől, futástól, ijedtségtől, meglepetéstől a lélegzete el-elakadván, levegő után kapkod, ill. az ijedtségtől szaggatottan beszél, hebeg. Alig jött ki hang a torkán, csak hápogott. || a. tárgyas Ily módon mond vmit. Csak néhány szót tudott hápogni.
hápogás; hápogó.
