harács
harács főnév -ot, -a
1. (katonaság, régies) Vmely meghódított városra, területre az ellenségtől kivetett hadiadó; sarc. Az ellenség a város polgáraitól harácsot követelt. A ravasz török … kivetette rájuk az iszonyú harácsot. (Jókai Mór)
2. (történettudomány) <Olyan államban, amelyben a lakosság többsége mohamedán vallású> a nem mohamedán alattvalókra kivetett adónak egyik neme.
3. (régies) <Háború idején> fegyelmezetlen rablás-fosztogatás, ill. az ezzel szerzett zsákmány, rablott holmi. A zsoldosok rengeteg harácsot szedtek össze a lakosságtól. A tatárjárás s az azt követett harácsok sok ércpénzt kivittek az országból. (Jókai Mór)
