háramlás
háramlás főnév -t, -a (csak egyes számban, rendsz. birtokos jelzős szerkezetben)
(ritka) Az a tény, hogy vkire, vmire háramlik, (osztályrészül) jut, át- v. rászáll, hárul vmi. A dicsőségnek vkire háramlása; vmely feladatnak, munkának, tehernek vkire háramlása; a szégyennek vki fejére háramlása; az apa kötelezettségeinek fiára háramlása; minden bajnak, gyanúnak, bűnnek vkire háramlása. || a. (jogtudomány) <Vagyonnak, jószágnak> ági örökségként vkire való jutása. A vagyonnak az örökösökre való háramlása.
