1. Bronzból öntött, rendsz. (templom)toronyban felfüggesztett, sokszor több mázsa súlyú jeladó eszköz, amelyet többnyire kötéllel lengetve szólaltatnak meg. Több mázsás harang; a harang kötele; a harang nyelve ¬; a harang ütése ←; a harang ütője; vmilyen harangot → elhúz; → félreveri a harangot; kongatja, (meg)húzza, megkondítja a harangot. Pár nap mulva fél szendergésemből Félrevert harang zugása vert föl. (Petőfi Sándor) Távol harangok ide konganak: Giling galang, bim bam, giling galang. (Juhász Gyula) || a. Lélekharang. Húzzák neki a harangot; meghúzták, megkondították felette a harangot: (átvitt értelemben is) halálán van vki v. pusztulóban, szétzüllőben van vmi, pusztulásra ítélték. || b. (ritka) Felfüggesztett s a haranghoz hasonló módon megszólaltatott nagy csengő. Az ebédlő harangja; az iskola harangja.
2. A harang hangja; harangszó. Csengő-bongó harang. Ide hallik a város harangja. Rég elhuzták az esteli Harangot. (Petőfi Sándor) Elkapom a világ hangjait: Rigók, harangok … (Babits Mihály)
3. A haranghoz (1) hasonló alakú készülék, eszköz, tárgy.
4. (zene) Rendsz. bronzból készült üreges test, amelyet egy ütőnyelvnek a peremhez való érintésével szólaltatnak meg (campana).
Szólás(ok): (tréfás) megfizeti a nagy v. öreg harang: sohse fizetik meg, senki sem fizeti meg; (vallásügy) a harangok Rómába mentek: <nagycsütörtöktől nagyszombatig a katolikus templomokban> a gyász jeléül nem harangoznak; ld. még ásó-kapa.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.