harctér
harctér főnév
Az a terület, ahol a hadműveletek folynak; hadszíntér, front. Véráztatta harctér. A harctérre megy. Harctérré vált az ország. És a szabadság? egyet mosolyog, S mind, aki hive, a harctérre lép. (Petőfi Sándor) Mint vigasztalan harcteret jártam a mocskos, leprás életet. (Szabó Lőrinc) || a. Az ott folytatott életmód, az arra jellemző körülmények, az ott szerzett élmények összessége. A két évi harctér megviselte az idegzetét. A harctéren szerzett betegségben halt meg. Sokat mesélt a harctérről.
harctéri.
